Meg is van az apropó a részletezéshez , a mai Délmagyar cikke:
'Szegeden a nyilvántartott álláskeresők 10-15 százaléka diplomás, harmaduk pedagógus végzettségű.'
Persze Szeged mint egyetemi város speciális helyzetben van. Ontja magából a friss diplomásokat, akik aztán ott állnak tanácstalanul a munkaügyi központ munkatársai előtt diplomaosztó után egy héttel. Állás pedig nincs. Nekem a központ egyik dolgozója nyíltan elmondta, hogy semmi esélyem, menjek inkább Pestre...
Jó jó bölcsész diploma de akkor is. Ha beírod a diplomát az önéletrajzba, nem fognak behívni. Ennyi. (Maximum biztosítók ha ügynököt keresnek.) Kapcsolatok nélkül reménytelen.
Az összehasonlítás kedvéért: Szegeden egy évig kerestem munkát, Pesten 2 hónap alatt kaptam megfelelő ajánlatot - nem is rosszat.
És sajnos nem vagyok egyedül, a fiatalok tömegével költöznek redvás pesti albérletbe mert nincs más választásuk...
A kisvárosok és faluk pedig sorra néptelenednek el, csak az öregek maradnak hátra.
2008. október 31., péntek
Hosszabban (szociológia eszmefuttatás)
Röviden
3 éve költözünk fel Szegedről Pestre. Az ok egyszerű volt: nem volt munka. Hiába imádtuk a várost, mert élhető, nem volt értelme maradni. Felsőfokú diplomával annyi esélyed van elhelyezkedni mint egy féllábú tengerésznek a seggberúgó viadalon. Evvan. Barátaim, ismerőseim, iskola-gimnázium és egyetemi társaim nagy része elmenenkült a városból (van, aki még az országból is).
Azóta elért Szegedig az autópálya, a város látványosan épül-szépül. Nem úgy mint Pest. Ez persze nem jelenti azt hogy pánikszerűen költöznének vissza a fiatalok, de jó néha visszamenni.
Írok majd részletesen a témáról.
Régi cím - új cím?
Végigolvasva a leírást kiderült, hogy ez csak egy új fordítás eredménye korábban ugyanis A gyűlölet őrültje címne futott. Már meg sem lep a dolog, előfordult már ilyesmi sajnos.
Az angolul They do it with mirrors legalább három címmel büszkélkedhet: Szemfényvesztés; Tükrökkel csinálják; Nem csalás, nem ámítás.
Poriot eseteit meg már tényleg nem lehet ésszel követni, össze-vissza jelennek meg válogatások...
Értem én hogy kevés könyv fogy és mindent meg kell tenni hogy minél többen megvegyék de lassan már saját naplóval (Grál-naplóval mint Henry Jones) kell könyvet vásárolni.
Biirkák a városban
No, ma jött el az ideje hogy kiírjam magamból az összegyűlt dolgokat.
Lassan 3 éve élek Pesten, és azt hiszem már fölvettem a pesti mentalitást. Jó, persze nem lehet összehasonlítani egy kétmilliós várost egy 200 ezressel vagy egy még kisebbel. Itt egyszerűen muszáj bedugni az MP3-at a füledbe a villamoson, buszon, metrón, és bambulni, aludni vagy olvasni. Másként nem lehet elviselni a rengeteg ingert.
Mivel sokan vagyunk a városban, sokan vannak embertársaink, akiket mi csak úgy hívunk hogy 'birkák'. Azokat nevezem így akik:
1. Ha van egy kétszemélyes ülés a villamoson, a külsőre ülnek, még a legnagyobb tömegben is, és nekik áll feljebb ha te meg esetleg betolakadsz az üres helyre vagy megjegyzsét teszel.
2. Úgy sétálnak a bevásárló- központokban hogy minél több embert tudjanak akadályozni a haladásban. Ennek érdekében egymás mellett haladnak, lassan totyognak, és nézelődnek.
3. Hasonló mint az előző kategória. Boltban, bevásárlókocsival leáll a sor közepén, hogy semelyik oldalról se tudd kikerülni.
4. Isten megtreremtette a közlekedési lámpát. Isten megteremtette a gombot is az út szélén, amit meg kell nyomni ha át akarsz kelni a zebrán. És isten megteremtette a birkákat is, akik nem nyomják meg, ellenben odaállnak az út szélére és sasolnak, hogy mikor fogy el az autópályáról özönlő autók hada. Én meg odamegyek, jól megnyomom és legszívesebben elkiabálnám magam az induló tömegnek hogy 'Szívesen'
5. Még egy dolog a tömegközlekedéshez. Észlény barátaink hogy várják el hogy leszálljunk ha egyszer elállják az utat???? De komolyan, jó párszor voltam már közel hogy beszóljak az ilyen ostoba népeknek.
Na most ennyi. A birka-szabályzat folyamatosan bővülni fog.