Réges régen, egy ma már letűntnek tűnt világban volt egy társasjáték amivel az egész ország jól szórakozott. Akkoriban még nem volt 100 TV-csatorna, internet, DVD-filmek hegyei stb. Az emberek műveltek egy olyan cselekményt amit társasjátéknak hívunk. Az olvasni és számolni tudó gyerekek csillogó szemekkel vetették magukat a játékba.
A játék célja egyszerű: összekaparni egy lakásra valót, aztán szépen berendezni bútorokkal - pont mint az életben ( bár a ping-pong asztal nem létszükséglet).
A legfőbb izgalom persze mindig két szerencsekártya körül alakult ki: a szobabútor (25000Ft), és a borítékos sorsjegy (ha jól emlékszem, 20000 FT) kihúzása nagyban elősegítette a szerencsés játékos győzelmét. Ezért aztán minden kártyahúzásnál lélegzet-visszafojtva figyeltük a húzó arcát, mit húzott.
Ez az egész azért jutott most az eszembe, mert az egyik boltban láttam, hogy megint kapható a játék (persze biztos modernizálták vagy valami). Őszintén szólva én sokkal jobban szerettem mint az amerikából származó Monopolyt. Hogy miért? Nekem szimpatikusabb egy olyan játék, ahol az építés a cél, mint egy olyan ahol a lényeg hogy kifosszuk a másikat a saját érdekünkben. Ennyi az egész.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése