Nem tudom, ki hogy van vele, én a falra tudok mászni ha nem jut eszembe valami (például egy név, vagy hogy melyik filmben láttam egy színészt stb). Legutóbb az egyik mobil-reklámban felbukkanó zene ragadt a fejemben és nem tudtam rájönni, mi az. A reklám ennek egy változata:
![]() |
Származási hely: más |
Az énekóra egyike volt a pihis óráknak, amikre nem kellett tanulni, leckét írni stb (a többi ilyen óra a technika, rajz és az osztályfőnöki óra volt). Őszintén szólva ha fejbecsapnak se nagyon emlékszem arra hogy mivel töltöttük ki ezeket a 45 perceket. Persze énekeltünk, főleg magyar népdalokat az énekkönyvből, próbálták a fejünkbe verni a kottázást is (szerintem az osztályból kb 0% fogta fel), de szerintem csak azért sikerült bármilyen dallamot levennünk mert a tanár néni elénekelte meg elzongorázta.
Anyám szerint az éneken meg a tesin nem szabad görcsölni, mindkettő készség-tantárgy, vagyis ha valakinek nincs hangja, vagy a tesi esetében hosszú lába, hiába erőlködik az énekléssel vagy a magasugrással. Na igen. Szerencsére nálunk ebből nem volt gond ének órán.
Az ének-könyvben voltak életrajzok meg különböző korok leírása (romantika, barokk, stb), ezeket kellett néha megtanulni, na és persze arra is jók voltak hogy az életrajzban szereplő arcképet mindenki kidekorálja miközben dalolásztunk.
Ahogy a magyar állapotokat ismerem, a tanárnő még mindig ugyanazon a zongorán játsza a népdalokat a lurkóknak a suliban...
2 megjegyzés:
Akkor elárulom, kábé 3 évig jártam atlétika-edzésekre, a rövid lábaimmal...így utólag muhaha
:D
Én is jártam kistornára alsóban, akkor még nem volt gond. De aztán egyesek úgy megnyúltak hogy kvázi átlépték a magasugró lécet, én meg pattoghattam a 150 centimmel...
Megjegyzés küldése